Szeretettel köszöntöm az Esélyegyenlőtlenségek a mai magyar társadalomban konferencia résztvevőit és szervezőit. Külön köszöntöm az előadókat, akik vállalták, hogy tudományterületükön keresztül bemutatják a résztvevőknek a mai magyar helyzetet. Könnyű rátalálni a problémákra, de nagyon nehéz rájuk a helyes választ megadni, mi több a megfelelő lépést, döntést meghozni. Jómagam és munkatársaim a hátrányos helyzetben élők egy csoportján, az értelmi sérült embereken próbálunk segíteni. Szakmai programjainkon túl minden figyelmünket arra fordítjuk, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét mellőzöttségükre, kitaszítottságukra, életük égető gondjaira.
Megszületett ugyan az Esélyegyenlőségi törvényünk, de ez ügyben még sok a tennivalónk. Szerteágazó problémákkal kell nap mint nap megküzdenie annak, aki a társadalom perifériáján él, aki más, mint a többség. Meg kell tanuljuk társunkként elfogadni minden – átlagostól különböző – honfitársunkat, és így nem érzik majd magukat ők sem hazájukban kirekesztettnek.
Körbe nézve társadalmunkban sok tennivalója akad a konferencián résztvevőknek. Kívánom és kérem is Önöket, hasznosan töltsék el ezt a két napot, ismerkedjenek egymás tudományterületeivel, az ottani helyzettel, a meglévő gondokkal, örömökkel.

Jó munkát kívánok:

Göncz Árpádné